07.05.
A szokásos, mostanában oly rettegetté vált reggeli tükörbe nézés… Bedagadt szemhéjak. Megint. Fogalmam sincs, hogyan fogom megszokni ezt az ismeretlen arcot, ezt az unottan rám bámuló nőt. Egyáltalán mit keres ez itt, az én alig harmincas agyammal?
13.12.
Monszunszerű esőzés, tehát kigyótestet imitáló mozdulatokkal kocsiba pattanás, hogy egyszem tizenöt éves Nőci ne ázzon el. Nem érdekes a takarítástól foltos cicanadrág, hiszen csak válltól felfelé látszódom a verdából, és különben is, a vadiúj szemügémben én vagyok a megtestesült intellektuális kihívás. 🙂 Amiben persze rohadt nehéz épségben bárhová is odaérni, mivel még nem szoktam meg a háromsávos látás alkalmazást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: