10.46.
Na most az van, hogy nem találom a házassági okmányunkat. Nem mintha nézegetni akarnám, bár ha el kezdeném nézegetni, az minden bizonnyal “fejfalbaverési” akcióval végződne, mondván, hogy lehettem ilyen hülye? Hogy? Ám ez egy másik sztori, egy hosszú sztori, elébb vattacukor rózsaszínű (na jó, ez sem igaz teljesen), ami később egy nagy, egy óriási fekete lyuk lett. El is tűnt benne minden, ahogy kell. Hm…
Szóval nekem kell az az átok papír, mert abban van a Nőci születési anyakönyvi kivonata is, márpedig anélkül nem lesz személyét igazoló személyi igazolványa, és akkor beiratkozás se lesz a gimnáziumba. Keresem.
11.18.
Ahelyett, hogy keresném az okmányt, blogokat olvasgatok. Nem tudom már, hogy mi is volt a blog címe, de a poszt a “Színüket vesztett nők”-ről szólt. Yeah! Ez az! Nincs színem! Nincs bennem piros, nincs bennem sárga. Zöld sincs. És kék sincs. És mindenféle színkeverési törvény ellen immunis vagyok. Jelenleg. Szürke és fekete az van. De hát e két színnel is lehet rajzolni. Valamit biztos. Majd.
Erre a témára még visszatérek, mert ama bizonyos poszt pasis részét nem értem. Hiába na! Maximumon működik a rezisztenciám.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: