12.32.
Pár perce tettem le a telefont, Béjbivel, a barátnőmmel trécseltem egy kicsit. Ezek a trécselős percek többféleképpen is jellemezhetőek. Miről is szólnak? Hát lássuk csak! Van olyan, amikor a “Rántsd le a leplet a zagyamról drágám” címet kaphatná. Vagy a másik variáció, amikor az emberi psziché szempontjából kérésként közelíthető meg, és ez a “Küggyé mááá egy kis enerdzsit, mert menten megdöglöm, ha az erő nem lesz velem” epizódra vonatkozik. Ez a mai trécsi is az utóbbi kategóriába tartozik. A lényeg, hogy némi megnyugtatást mindketten bezsebeltünk, és talán erőt is sikerült egymásnak küldeni. Majd megállapodtunk abban, hogy innentől kezdve, fegyencedzésként fekvőtámaszban gazolunk a kertben, mert az nem lehet, hogy a meleg beköszöntével ne vehessünk fel holmi ujjatlan cuccot.
12.58.
Azért így utólag (mert persze én balga már megint randiztam magammal a tükörben), feltettem a kérdést, hogy a retekben tud ilyen plöttyedté, löttyedté, göcsörtössé, csimbókossá válni a felkarnak azon része, amelyik megadja magát a gravitációnak?!
14.59.
Kiültem kávézni és olvasni a kertbe, gondolván, hogy kicsit rágyúrok a házimunka elkezdésére. Annyira elmerültem a könyv szexelős részébe, hogy szinte már éreztem a gerincemen végigfutó bizsergést. De amikor a tarkómon göndörödő babahajat kezdte birizgálni az elképzelt szenvedély, hirtelen odakaptam és egy irtó gusztustalan bogarat csaptam le a kőre. Ennyit a szexről. Aztán a portyáról éppen hazatérő Macskám rögtön kiszúrta a lelécelő félben lévő ocsmányságot, és egyetlen mozdulattal felszúrta az egyik karmára. The end! Hah! Na nekem is így kéne tennem a nem tetsző dolgokkal (esetleg bizonyos emberekkel is. pssszt!).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: