13.07.
Imádok a terszon ücsörögni, amikor vihar készülődik. Hallgatni a mennydörgést, a bőrömön érezni a szellő hűs érintését. Belenézni a fényességbe, amikor haragszik az Ég. Valahogy ilyenkor az az érzésem támad, hogy párhuzam keletkezik a fent és a lent között… Mintha a természet szélesvásznon bemutatná a vihar utáni napsütés létezését, miszerint van ilyen.
Egy pöti malőr van az egészben. Mégpedig az, hogy én vagyok a Rozi (perpill).