08.21.
Mégiscsak van valami a pozitív gondolkodásban! Reggel, az ágy szélén ülve közöltem magammal: – Nyugi öreglány! Még mindig jól nézel ki.
No, így kedvem támadt sebtiben pár tornagyakorlatot kivitelezni. Egész jó volt, mondjuk azt nem tudom, hogy a nyakcsigolyáim közé mikor szorulhatott be az a pár nylonzacskó, amiktől olyan fura zizegős hangot hallottam, de sebaj. Ja, és biztos erőt adott az is, hogy tegnap elegem lett a rövid ujjú pólókból (baromi melegem volt), szóval előkerültek az ujjatlan göncök. Be kell vallanom, hogy a látvány nem okozott traumát. Persze lehet, hogy az elkezdett fegyencedzés el kezdte termelni az endorfint, amitől sokkal,de sokkal jobb kedvem lett. Hát azért csak más x-valahány kilót kinyomni, mint 3-4 kilós nyamvadt súlyzóval vacakolni. 🙂
10.43.
Nőci 5 napos osztálykirándulásra megy a héten, határon túlra. Délután listát kell írnunk, hogy mire lesz szükség (kaja, pia, ruha), nehogy kimaradjon valami, mert olyan messzire nem fogom utánavinni. Ahogy elindulnak a busszal, rögvest hibernálást fogok végrehajtani a saját testemen, hogy ne idegeljem szanaszét magam a távolléte alatt. Uhhh! Még az osztályfőnököt is fel kell hívnom, hogy lökjön már némi infót a kirándulásról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: