22.20.
Eszemet nem tudom, hogy mikor voltam utoljára egyedül. Fura érzés a hirtelen szabadság. Persze ez csak annyit takar, hogy Nőci iskolai kiránduláson van, Férj pedig üzleti útra utazott, és csak egy szabad éjszakáról van szó (amit nanáhogy el tudnék tölteni mással… ööö… akarom mondani máshogy). Arra sem emlékszem, hogy zsinórban mikor tévéztem ennyit… Régen. A Halálos iram c. filmmel indítottam, mialatt P.W. mosolyán jó sokszor elméláztam. Hm… Kár, hogy meghalt. Mutatós pasi volt. Aztán az egyik tévéadó segítségével időutazást tettem a múlt századba, és percek alatt nosztalgikus hangulatban találtam magam. Mennyivel egyszerűbb volt akkor. Nőci nagyon szerencsésnek tart (még irigykedik is), hogy a 70-es, és a 80-as években tombolhattam a világban. Hát jó is volt! Uhhhh, azok a hamburgerek a Kálvin téren! Egy áttombolt éjszaka után nem lehetett kihagyni, na meg a piát is fel kellett itatni valamivel. Most nagyon betolnék egy retróhambit. Szinte nyáladzom.
Egyfolytában olyan blogokba botlok, amikben harmincas csajok világvége hangulatban vannak a harmadik X miatt. Nem emlékszem, hogy vajon anno én rinyáltam-e, de szerintem nem, mert akkor nyílt ki előttem a világ. Szóval nem kéne pánikolni nekik. Bezzeg nekem! Nekem már van miért. Nekem, aki stikában ellopja a szépségszalonból ama bizonyos magazint, ami telis-tele van ötveneseknek szóló cikkekkel, gondolván, hogy majd hú de okos leszek tőlük, ha átrágom magam az összesen, mert ugye az 50 és 51 között lebegve pocsékul érzem magam. Nem is tudom hogyan múlt el az idő ilyen gyorsan… És a cikkek… Őszintén bevallom, hogy a mai nap folyamán a nappali sarkában landolt az újság. Mégpedig abban a pillanatban, amikor el kezdtem olvasni a pszichomókusnéni bevezető szövegét , aki szerint mindenki ismeri azt a nőtípust, aki nem hajlandó belenyugodni a korába, és szegecselt csizmában (ez hülye! mégis miben járjak? mamuszban???), miniszoknyában, élénk színekkel festve az arcát flangál a világban, mindenki nagy megrökönyödésére. Szerencsére még időben megláttam a pm-néni fotóját, úgyhogy egy legyintéssel elintéztem az egészet, de azért sértetten elhajítottam az irományt, mondván: – Nem te fogod megmondani nekem a tutit, és amúgy kösz, a csizmám meg én is jól vagyunk.
Viszont tegnap örömet tudtam szerezni egy velem hasonló korú nőnek (már most jelezném, hogy nem lesz leszbi show leírás, bár már elgondolkodtam, lehet hogy egyszerűbb lenne az élet egy nővel, nem kéne mindent elmagyarázni, hogy mit miért gondolok), na és abszolút láttam a szeme csillogásából, hogy tetszett neki, amit műveltem vele. 😀 Félig munka, félig szívesség volt, és valóban megfelelő eredménnyel zárult.
23.04.
Talán le kéne tusolnom és nyugovóra térnem.
23.20.
Át kell dizájolni a fürdőszobát. A dupla panoráma tükör helyett elég lenne valami egyszerű tükröcske…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: