Bye Bye Baby

08.34. A szokásos tükör horror, tompa fejfájással megspékelve. 11.03. Telefon Béjbivel, pasi ügyből kifolyólag. – Semmit sem reagált arra, amikor azt mondtam neki, hogy addig nem találkozunk, míg legalább 4-5 kilótól nem szabadulok meg. Képzeld el! Semmit! – mesélte Béjbi magából kikelve. – Minden átmenet nélkül valami könyvről, vagy filmről kezdett beszélni. Már nem tudom… Tovább »

12.32. Pár perce tettem le a telefont, Béjbivel, a barátnőmmel trécseltem egy kicsit. Ezek a trécselős percek  többféleképpen is jellemezhetőek. Miről is szólnak? Hát lássuk csak! Van olyan, amikor a “Rántsd le a leplet a zagyamról drágám” címet kaphatná. Vagy a másik variáció, amikor az emberi psziché szempontjából kérésként közelíthető meg, és ez a “Küggyé… Tovább »

10.46. Na most az van, hogy nem találom a házassági okmányunkat. Nem mintha nézegetni akarnám, bár ha el kezdeném nézegetni, az minden bizonnyal “fejfalbaverési” akcióval végződne, mondván, hogy lehettem ilyen hülye? Hogy? Ám ez egy másik sztori, egy hosszú sztori, elébb vattacukor rózsaszínű (na jó, ez sem igaz teljesen), ami később egy nagy, egy óriási… Tovább »

12.50. Reggel nagyon elhúztam a való világra való ébredésemet, valahogy biztonságosabbnak éreztem a meleg paplan alatti rejtőzködést, valamint a mulatságosnak tűnő (de csak tűnő!) gondolatok közötti utazgatást. Rájöttem, hogy a saját ágyam  teleportálásra alkalmas hely, hol itt vagyok, hol ott, ahogy kedvem éppen kívánja azt. Kockázat és lové nélkül! A mai világban ezen tények csöppet… Tovább »

07.05. A szokásos, mostanában oly rettegetté vált reggeli tükörbe nézés… Bedagadt szemhéjak. Megint. Fogalmam sincs, hogyan fogom megszokni ezt az ismeretlen arcot, ezt az unottan rám bámuló nőt. Egyáltalán mit keres ez itt, az én alig harmincas agyammal? 13.12. Monszunszerű esőzés, tehát kigyótestet imitáló mozdulatokkal kocsiba pattanás, hogy egyszem tizenöt éves Nőci ne ázzon el…. Tovább »